2007.07.09. Kultiplex -Strike Anywhere, Red Lights Flash, Semmi Komoly - avagy wellness kúra féláronSzerintem lassan el kellene gondolkoznom azon, hogyha már senki sem veszi a fáradtságot, majd én feltalálom a térkaput. Egyszerűen elegem van abból, hogy mindenhonnan elkések. Az oké, hogy a külföldi koncertekre nem érek oda időben, de hogy ebben a tenyérnyi kis országban nem tudok időhöz kötve közlekedni, az azért már nonszensz. Ezúton is szeteném kérni minden kreatív, jólelkű, segítőkész embertársamat, szabadítson meg közlekedés gyötrelmeitől, vagy egyszerűen alakítson át rádióhullámmá. (El van intézve - a szerk.)
Semmi se lett volna komolyabb
Mint mondottam vala, a hazaiakról lekéstem, bocs mindenkitől. Pedig le lehetett volna szűrni mennyire becsülik meg a magyar srácokat, egy amerikai óriás árnyékában. Na ez most elmaradt, de ígérem (vigyázat hazudok) írok róla egy tanulmányt a későbbiekben.
Red Lights Flash
Na őket már láttam tavaly, Grazban, (vonatkozó cikk: Punk’d Mozart) lemenni a színpadról... naja akkor ők voltak az előzenekar, és csodák csodájára lemaradtam róluk. Hagyjuk is, beszéljünk inkább a mostani eseményről:
Helyszín: Kultiplex, Budapest, Magyarország, (papíron) Európai Unió
Akkor, Grazban, a Helmut List Halle-ban volt a buli, vagy illessük mostanában oly közkeletű szóval, -amitől egyébként égnek áll a hátamon, és egyéb nem publikus testrészeimen (gyengébbek kedvéért: orr, fül) a szőr- koncinak. A Helmut List Halle pedig nem egyszerűen egy hangversenyterem, hanem építészeti remekmű is. A mi kis kultinkon biztos jót mosolyogtak. Node élvezték. A srácok, osztrák létükre, nagyon is értik miről szól az államokbeli fáma, és szinte magukénak érezve tudják tálalni az átvett problémákat. (lásd: kormány, globalizáció, kedélymunkanélküliség... hol van már a szocializmus munkásőrsége) Zenéjük fiatalos, energikus, és tényleg ötletes, csak valaki mondaná meg nekem, hogy a XXI. században, mi szükség van még a régi, pankos 4/4-es kalapálásokra, de szerencsére ők sem vitték túlzásba. Amúgy aki nem ismerné őket, és esetleg még van benne valami gyerekkori: elegem van, hogy apu nem engedi meg, hogy nézzem a Resident Evil-t, annak érdemes utánuk nézni. Apropó, Resident Evil. Hétvégén sikerült végignéznem az egyik kereskedelmi csatornán, hát az egyik pillanatban fel is villant bennem egy zombi arca/arckifejezése, ami rendkívül hasonlított az egyik színpadról tömegbe ugrani próbáló tini arcára. Ja! Közönség! A sógorok elég merészen bántak velük, talán túlzásba is estek, tapsoltatni, énekeltetni akartak, több-kevesebb, inkább kevesebb, sikerrel. Az első sorban ugribugrizó kölykökkel még lehetett játszani, de a sorok színpadtól levő távolságának növekedésével, egyenesen arányosan növekedett az életkor és a sörhas mérete is. A korsót markoló, még barátnőt simogató, keménymagtól nem lehetett sok lelkesedést látni, még akkor sem, mikor kábé 5 perces előkészítés után a bőgős az első sorokra ugrott. Megkapták a megérdemelt tapsot.
Wellness
Ugye bent a hőmérséklet körülbelül 80 celsiusra emelkedett, a páratartalom megközelítette a 90%-ot, mint egy jó szaunában, így az utolsó hangok után mindenki tolongott ki a levegőre. Háháá! Csak közben kint meg elkezdett szakadni a jó hideg eső, alternatív szauna utáni hidegzuhany, igazi wellness kúra, előre lányok, vesszen a narancsbőr. Én szerencsére összefutottam Hencz Peti komámmal, aki egy fényképezőgéppel evickélt kifelé a tömegből. Valaha pank voltam, tehát le kellett tarhálnom néhány fényképpel, azokat majd keressétek a galériában, vagy a tököm tudja, hova dugják majd el. Strike Anywhere
Na őket meg Bécsben láttam, az Arénában, 2004-ben, hát az sem egy Kultiplex. Akkor nem voltak szimpatikusak. Olyan mesterségesnek tűnt ez az egész mondanivaló, pláne, hogy utánuk jött az Anti Flag a professzionális kommunikációval felépített show-val, és így az egész Strike Anywhere, egy erőtlen fénymásolatnak tűnt. Ám amit itt műveltek a srácok, az fantasztikus volt. A családias környezet, a plafonról csöpögő izzadtság, a repkedő söröspoharak és a tömeg tetején vonagló pocakos "öregek", akik aktívra itták magukat eddigre, jó hatással volt rájuk. Szinte az emberek között zenéltek, s a karizma csak úgy ömlött a színpadról. Az, a Bécsben, törpe, kis raszta mitugrásznak tűnő figura, aki visongott a mikrofonba, most egy csupaszív-csupalélek, energiabombává avanzsált. Az emberek arcán az önkívület, a közönség egységesen visszament a gyökerekhez, állatokká váltak. Vadállatokká, agresszió nélkül. A látvány leírhatatlan volt. Ahogy az egy fejjel magasabb, nagydarab, az italtól már elasztikus arcú úriember, bamba vigyorral, ölelgeti az énekest a szám közben, közben pedig a színpad mindkét feléről keresztbe ugrálnak tigrisbukfencben az emberek. S nem a kis pehelysúlyú tinik, hanem a meglett férfiak, akik holnap reggel nem a nyáriszünetre, hanem egy újabb dolgos munkanapra ébrednek. A szabadság érzéstől, amit a srácok a tengerentúlról hoztak magukkal, mindenki megrészegedett, még az is, aki egyébként semmit nem ivott. A levegőben pulzált valami abból az energiából, amivel régen a barbárok városokat döntöttek romba, asszonyokat tettek magukévá, amivel a vikingek hajóikra görgették a több száz literes boroshordókat. Az amúgyis nyirkos falak megizzadtak a tömeg nyomása alatt. A tömeg, ami nem számbeli tömeget jelentett, hanem egy egységes masszát. Igen, megcsinálták azt rendkívüli intenzitással, kis térben, amit eddig csak az Anti Flag-től volt alkalmam látni. Lassan felnőnek a nevükhöz, lassan felnőnek a régi álmaikhoz, lassan felnőnek egy olyan eszméhez, amiben lehet, hogy régen hittek. Lassan felnőnek a szórakoztatás nemes fogalmához, hiszen a közönségnek is fontosabb az otthon vicsorgó, fenyegető gázszámla, mint a rasszizmus megállítása, s az egység is csak addig izgalmas, míg lehet állat módjára szórakozni, hiszen - legyünk őszinték - olyan csodás dolog is az.
-fegyvernekylevente  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek 
