III. Stygian Shadows Fesztivál Nem kis várakozás előzte meg a harmadik Stygian Shadows Fesztivált, ami talán az egyetlen épkézláb haza black metal fesztiválnak mondható és ahol kis országunk színe-java megmutatkozik, minden évben más-más fellépőkkel. A mezőny idén is tarka volt, persze csak a stílus keretein belül (a folk-black-től a death/black-en keresztül egészen az old-school-ig).
A Kékben folytatódott az este (váltott színpados fellépésekről van szó, mint ahogy azt megszokhattuk) a Concrete-tal. Ők kerültek végül az elmaradt Drünken Bastards helyére és egy kellemes thrash műsort toltak 1-2 feldolgozással tarkítva. Nekem egy kicsit gyengének tűnt az egész, de kerek volt a produkció és a közönség is élvezte. Hosszabb várakozás után lépett a színpadra a Warkult. Megjegyezném, hogy kissé amatőr szaga volt a nagyon hosszú készülődésnek, de szemet hunyhatunk felettük, mert egy elég friss csapatról van szó. Az egri formáció primitív black metal-ban utazik és nagyon jól odatették magukat, bár itt-ott eléggé imbolygott a zene, pontatlan volt a játék. Ha másért nem is, extrém öltözetük és festésük miatt biztosan megjegyezte őket a közönség. A Warkult még keményen játszott, mikor a tömeg szó szerint átvonult a kék színpadra. Még egy utolsó számot megnéztem, aztán és is követtem őket. Meglepetésemre az Aetherius Obscuritas már fent is volt a színpadon és játszott. Biztosan a csúszások miatt történt meg, hogy két zenekar egy időben nyomatta. Mint megtudtam, csak egyetlen nótáról és valamiféle intróról maradtam le. Amit pedig Arkhorrl és vendégzenészei (Sudden Death, Athame) előadtak az órási volt! Az este legigényesebb zenekara olyan intenzitással játszotta a jobbnál jobb dalokat, hogy győztem kapaszkodni, a zene olyan erővel mozgatta meg az addig tunyának tűnő közönséget, mintha azok valamiféle transzban lennének. Az addig kényelmes fél-üres tér zsúfolttá vált, megtelt a Kék lyuk. A hangfalak rossz elhelyezése miatt hátul kissé halk volt az ének, előrébb viszont nem tudtam nyomulni a teltház miatt, de annyi baj legyen, Arkhorrl egyedi orgánuma így is átjött, néhol – a felvételektől eltérően – hörgéssel színezve. Fantasztikus show volt az igényes black metal kedvelőinek ajánlva, és a közönség is őket tisztelte meg a legjobban a rajongásával az este folyamán. Mintha csak egy híres norvég csapatot láttam volna, mondjuk egy Taake-t vagy egy Gorgoroth-ot. A norvég nem, a színvonalas és a profi jelzők viszont stimmeltek. A Sin of Kain gyorsan megoldotta a szerelést, nem volt semmiféle csúszás. Sikerült egy élvezhető és érthető hangzást kicsikarni a hangfalakból, ami a Vörös Lyukban nem túl gyakori, szóval plusz pont jár a hangosítónak! A szinti is pont akkora szerepet kapott, mint amekkorára szánva volt és egy átlagos de élvezetes műsort hallottam a hazai pályán játszó death/black csapattól. Itt-ott eltűnt a gitár, de az is lehet, hogy csak a szintijáték csalta meg a fülem túlságosan. A kaposvári Inurnment-éknél történt egy kis gubanc, egyből a beállás után. Ha jól hallottam, akkor az egyik erősítő mondta fel a szolgálatot, ami egy kb. fél órás csúszást eredményezett. Végül belecsaptak a húrokba a srácok és előadták északi stílusú, pörgős black metaljukat. A legismertebb számuk a Flames of Gehenna is felcsendült és még megannyi jeges szélvihar. Jó lesz, ha már előrukkolnak végre azzal a bizonyos debütáló lemezzel, úgy talán több számcímre is emlékeznék. A közönség kissé fáradtnak látszott – az Aetherius koncertje után elég nehéz volt felpörgetni őket -, de nagyon jól fogadták a számokat és az első pár sor itt sem csak álldogált. A rendelkezésre álló időt szépen kitöltötték, nekem az egyéniség hiányzott az egészből, egy standard black-et játszó zenekartól egy standard produkciót láttam, de azért sikerült egy kis igazi telet varázsolniuk a színpad köré. A Carcaroth-nak eddig csak a nevét hallottam illetve olvastam itt-ott, de a zenéjükkel is megismerkedtem a Stygian-on. Szimfonikus, folkos black-et játszanak a fiatalok, számomra itt-ott kissé fura megoldásokkal. A produkciót az ének gyengesége tette a hangzás mellett még szegényebbé. Nem volt már túl sok kedvem végig állni ezt a bandát is, leültem pihenni egy kicsit, bocsi srácok! A Witchcraft, a Blizzard és az Aetherius Obscuritas produkcióját vártam a legjobban. Legutóbbin már túl voltam, a Blizzard sajnálatos módon elmaradt, ha jól tudom lerobbantak valahol útközben. Kár, mert felvételen nagyon jók, kíváncsi lettem volna rájuk végre élőben is. Az új lemez még nem jutott el hozzám, de a Terranis oldaláról letölthető nóta nagyon süt. Na, jöjjön a Witchcraft! Nyers, old-school muzsika, a hangzás tökéletes, itt nem kellet sokat szutykolni a beállítással, az egyszerű riffek jól kijöttek. Az énekes Angmar bizonyára sok alkoholt fogyasztott a buli előtt, többnyire a mikrofon állvány volt a támasza. WL R.-nek is kihúzta –vagy eltörte- a kábelét a műsor folyamán és a mikrofonkábelt is elszakította részegsége következtében, valamint az állvány is elnyekkent. Nekem bejött ez a kicsit igénytelen, részeges stílus, jól illett a zenéhez. A Witchcraft-ra az előző egy-két zenekarnál többen voltak kíváncsiak, nem csoda, ők idehaza az old-school black helytartói! Az estét az Immodus zárta, amit sajnos már nem tudtam megvárni, mert egy kedves barátomnál kaptam szállást a városban és nem akartam visszaélni a vendégszeretetével. Ahogy láttam az emberek is elszállingóztak vagy elfáradtak, ami nem meglepő, hiszem egy erős dózisú black metal-t kaptak kora este óta. Remélem, hogy nem szakad meg a hagyomány, és jó sok éven keresztül lesz még Stygian Shadows! Apropó, az azonos névre hallgató underground magazin is megéri a pénzét, én már a koncerten beszereztem, ajánlom a Ti figyelmetekbe is! Long live the pure underground scene!  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek (0)
 |
 |
2008, Hungaryan Records, LP
|
| Ki megy? |
| Ki megy? |
