2008. szeptemberében ugrottam neki ismét... zeneszerető barátok vagyunk. Munkahelyen beszélgettünk, mennyire szeretjük a zenét, mennyire szeretjük játszani. Kellene zenélni. No, jó! De dobfelszerelést az utcára nem veszek. Haza lehetetlen... - ennyi idős fejjel, az ember már tekintettel van az őt körülvevőkre is. Próbaterem... az nem olcsó. Finanszíroztassuk.
Legyen, ennyivel helybenhagytuk. Napok múlva lett próbatermünk, mert a zenét sokan szeretik. Köszönet vezérigazgatónknak! Lett felszerelés is. És 8 év után újra dobolok! Lázas szervezkedés követte. És lett banda is.