Az, hogy Justin K. Broadrick csodákra képes, nem pusztán tény, hanem egy egész színteret meghatározó aranyigazság is, hiszen az egykori Godflesh agya – hála további projektjeinek, valamint nyughatatlan zeneszerzői kényszerének – kétségkívül az egyik leghatásosabb ikon a kísérleti zenék szubkultúrájában. És hogy mi történik olyankor, ha egy ilyen nagyformátumú karaktert rászabadítanak egy olyan zenekarra, amely érezhetően a már szükségessé vált önmeghatározás visszavonhatatlan lépése előtt áll? Még szép, hogy úgy kavar meg mindent, amennyiben azt a végeredmény meglepetésszerű elánja megkívánja.

Lényegében ez esett meg a Budapesten tavaly nyáron bemutatkozó Constants esetében is, hiszen hősünk már a zenekar legutóbbi lemezéhez is készített – gyakorlatilag teljes önszorgalomból – egy hatásosra sikeredett remixet, ám még akkor sem sejthette, hogy alig egy év múlva tényleg kihozza a legtöbbet a srácokból. Pedig az idén megjelent If Tomorrow The War címre keresztelt nagylemez tényleg ott lesz az év legfontosabb megjelenései között, hiszen a kiadvány a már meglévő post-rock és indie határmezsgyéjén kikristályosodni látszó zenei arculatot teljesen kifacsarta önmagából. Ugyan a post-rock elemek megmaradtak a zenei palettán, ám az örömzenei attitűd helyett egy olyan karakteres aurával találkozunk, amelyben hangsúlyos és valóban kisugárzás-teremtő zajfátylak és morózus hangszőnyegek egészítenek ki egy már post-hardcore megszólalásba oltott kísérleti arculatot. A gitártémák dallamossága a Quicksandet és a Renee Heartfeltet idézi, míg a megszaporodott énekdallamok – egyensúlyt alkotva a Tombs-vendégszereplés eredményezte alkalmi acsarkodásokkal – némi shoegaze-ízt is kölcsönöznek a produkciónak, így a Constants mára végképp kinőtte magát a hazánkban már szintén megfordult Caspian árnyékából.

Ugyanilyen örömmel jelentjük be, hogy az előzenekar pozíciójában mintegy hiánypótló jelleggel a Translation Loss (Rosetta, East Of The Wall, City Of Ships) üdvöskéjét, a szintén bostoni Irepresst tisztelhetjük. A Davé-testvérek zenekara főként ínyencek számára ajánlott, hiszen felebarátaink lényegében a hetvenes évek szellemiségéből merítve játszanak progresszív rockot – realizálva azt napjaink információmennyiségében. Így talán senki sem lepődik meg azon, ha jazzes közjátékok, elektronikus aláfestések, hol drum ’n’ bassbe, hol lágy trip-hopba hajló ütemmontázsok, netán agresszívebb tördelések is megférnek egy alapvetően post-rock és post-metal ihlette közegben. Persze a valódi izgalomfaktor épp abban a sokszínűségben rejlik, amelynek eredményeként biztosak lehetünk abban, hogy a még mindig tavalyi, egyben eddigi legpozitívabb visszajelzéseket kiváltó nagylemezével (Sol Eye Sea I) turnézó zenekar Budapesten is bizonyítani fogja, hogy nem véletlenül állhattak már egy színpadon az Isisszel, a Kayo Dottal, Prefuse 73-vel, vagy épp a God Forbiddal, netán a Hatebreeddel. Hazai oldalról a marionette ID fogja indítani az estét, akik a Gifts From Enola előtt is bebizonyították, hogy az immáron tényleg kanyarban levő új lemez dalai megérdemlik a közönség figyelmét.