És azt hiszem ez alatt a börtönben töltött csekélyke két óra alatt sikerült megértenem, milyen hihetetlenül jó dolog szabadnak lenni, s hogy valójában mekkora ajándék is az az úgy nevezett szabadság. Karácsonykor börtönben jártam Zorallékkal. Ők így kívántak boldog karácsonyt- s a körülményekhez képest- tették hozzá kellemes ünnepeket. Mert vallják: a zene, talán segíthet…


-- Karácsonyi jailhouse rákenroll --

Minden bizonnyal emberpróbáló dolog a börtön, de talán a karácsonyi időszakot lehet a legnehezebben elviselni. A Zorall zenekar pedig gondolkodás nélkül jött, segített, s egy karácsonyi ajándék bulival kedveskedett a Maglódi úti Börtön és Fegyház lakóinak. Az ismeretség, s barátság a vezetőséggel pedig már régi, s a több mint kétszáz fős közönség sem most látta először a zenekart…

-- Zorall koprodukció Járóka Antallal és egyéb zenészekkel --

„Hosszú évek óta járjuk az ország börtöneit, amolyan kultúr-misszió ez a részünkről…” –meséli a basszus-felelős, Hangya. Idén nyáron még „kimittudot” is rendeztek a Maglódi úti kényszer lakóknak, hogy kicsit segítsenek, hogy kicsit oldják a fogvatartás, és a bentlét feszültségét. A „börtön-megasztár” döntősei pedig luxusutazás és lemez-szerződés helyett fellépést, egy cseppnyi szabadságot, pár órányi boldogságot nyertek, azaz három szám, és egy fergeteges ráadás nóta erejéig együtt állhattak színpadra a minden idők legnagyobb hazai slágereit megrockosító-megbolondító Zorall zenekarral.

-- Nincs hamis hang --

Tulajdonképpen minden komolyabb közös próba nélkül lépett a világot-jelentőre az ideiglenesen háromszorosára dagadt zenekar. Mégsem volt hamis hang egyetlen nótában sem. Hiszen a zene valahol mindenkiben benne van, a börtön-kimittud győztesei pedig -azt hiszem bátran állíthatom-, a valódi életben is igazi zenészek mind. Új arcok, új hangszerek, és jól ismert, szívszorongató, elgondolkodtató régi magyar slágerek. Ez szólt a színpadról a Zorall „hivatalos” rákenroll partija után. A közönség tapsolt, s olyan jó volt látni kicsikét a zenétől felszabadulni ezeket az embereket, ezt a furcsa közönséget. Nem tudom, melyikük milyen disznóságért tölti négy fal között a napjait, de itt nem is ez volt a fontos. A zene valahogy összehozta, valahogy kicsit emberibbé tette ezt az amúgy nem olyan vidám társaságot. Meglepő volt a változás mindenesetre, s az érzés igazából leírhatatlan. Talán egy példával segíthetek elképzelni, hogy is hatott ez a börtön-karácsony- ahogy a Zorall-intro is szól: „a félhomályban izgatottan zsong a bál, a zsúfolt nézőtér az új rákenroll királyokra vár… kialszik a fény, s megdörren egy durva dal, egyszerre dobban a sok szív, hűűű, de Zorall…”. És valóban.

Aztán a rákenroll királyok után megszólalt egy hegedű, Járóka Antal, a híres hegedűművész hangszere, a Keresztapa legendás dallamával. Az addig vígan mulató közönség elhallgatott, a gitárok, bádog-köcsögök, furulyák sokatmondó csöndben várakoztak. Megértettem milyen fontos is ez a pillanat, és hogy miért vannak a jó barátok. Hirtelen, mintha nem is börtönben lettünk volna, hanem csak egy átlagos koncerten… Egyetlen kérdésem maradt: hogyan lehet itt bent kibírni egy zenésznek, zene nélkül, négy fal között bezárva, hosszú-hosszú hónapokig… „Bennem a feleségem tartja a lelket,- felelt készségesen Járóka Antal - és a zene valóban segít” – tette hozzá, még mindig szabadság-hangú hegedűjét szorongatva.


Rocket Queen
(forrás: ZENE.HU)