Új év, új Khuda (http://khuda.tumblr.com/) lemez és természetesen új monstre európa-turné, báz ez esetben már öregesen, két másfél-másfél hónapos részre osztva, felhehetőleg a tavalyi három hónapos turnézás még a két fáradhatatlan angolnak is kicsit több volt az elviselhetőnél…; június elején jelent meg a második teljes hosszúságú Khuda lemez „Iecava” címmel, a lemez bemutatását célző turné tervezésekor a pesti állomás –amelyből egyedülálló módon rögtön kettő is lett, egy júniusban és egy októberben-nem is lehetett kérdéses. Ez lesz két éven belül az ötödik budapesti fellépésük, lassan valóban túlzás nélkül állítható, hogy hazajárnak hozzánk, szeretnek minket nagyon és a jelek alapján mi is szeretjük őket…
Az új lemez természetesen hozzá a már megismert Khuda jellegzetességeket, a széttördelt, rendkívül technikás dobtémák és a minimalista, néhol már a noise-ba hajló gitárjáték helyenként egymással kissé disszonáns kettősségét, a zenekarra mindig is jellemző már-már ezoterikus hangulatot, a post-rock és a noise műfajok sajátosságainak finom és meglehetősen eredeti keveredését. A nagy előrelépés mégis hallható az új korongon, érezhetően egyre összeszokottabbá válik a duó mindkét tagja és a dalszerzés terén felgyülemlett tapasztalataik is a korábbaiaknál jóval erősebb, összeszedettebb, kidolgozottabb témákat eredményeztek, amelyek végre lemezen hallgatva is teljes értékű számként megállják a helyüket, bár ettől függetlenül azt a Khuda tagjai is elismerik, ez a műfaj, ez a fajta noise-ba oltott post-rock elsősorban élőben, rendkívül hangosan játszva érvényesül…; a több éve változatlan felállás és az ezen idő alatt „teljesített” több százas nagyságrendű koncertek egy tökéletesen összeforrott párossá érlelte a duó tagjait, Tom Brooke-ot (gitár) és Steve Myles-t (dob). Aki esteleg látta őket a két évvel ezelőtti Dürer-kertes pesti debütáló koncertjükön és megnézi őket mondjuk most csütörtökön, az a saját szemével és fülével is megtapasztalhatja, micsoda fejlődésen ment keresztül ez a már akkor is meglehetősen igéretes csapat, miért és hogyan is vált időközben Európa egyik legmegbecsültebb koncertbandájává.
A társfellépő kiválasztásánál egyszerű volt a feladat, adott volt, hogy az angolokkal már régóta baráti viszonyban lévő Rosa Parks (http://rosaparkshun.bandcamp.com/) legyen az, hiszen az öt pesti fellépés közül mindössze csak egyen nem voltak jelen, a számtalan más helyeken lebonyolított közös koncertekről nem is beszélve (Szeged, Győr, Szabadka, Pozsony, stb.). Az egyre kiforrottabb, érettebb post-rockot játszó győri négyes az elmúlt években magyar csapatoktól ritkán látható intenzitással koncertezett, koncertezik, egymást érik náluk a különböző hazai és nemzetközi fellépések, osztrák, szerb, román stb. túrák. A számtalan élő fellépés során megszerzett rutin a Rosa Parks-ot mára a hazai szcéna egyértelmű alapcsapatává tette; két idén megjelent hangzóanyaguk-a februári ötszámos „Black Is The Color Of Bondage, Blue Is The Past” EP és a szeptemberben megjelent Ana Neverrel közös split – jó sajtóvisszhangot és kritikai elismerést kapott mind belföldről, mind külföldről.
A koncert a BLOG Music Clubban (Bp.ix. Tűzoltó u. 22.) lesz, kezdés nagyságrendileg fél kilenc környékén, a belépő 800 forint.
Az esemény a facebook-on: http://www.facebook.com/event.php?eid=186898088039356