Áprilisban ismét történelmi pillanatnak lehetünk szem- és fültanúi, hiszen az előző évtized egyik legmeghatározóbb emocore/post-hardcore zenekara, a Silverstein debütál hazai színpadon, mégpedig egy kétségkívül fülledt klubkoncert formájában.

Ennek igazi értékét pedig nem csupán azon örömteli tény biztosítja, hogy a tíz éve töretlen felállással működő zenekar a mai napig képes megújulni, hanem az is, hogy a Dürer Kertben esedékes buli is igazolni fogja az első három nagylemez időtlenségét. Elvégre gondoljunk csak bele: egy egész generáció középiskolás éveit határozta meg a Silverstein – és teszi ezt a mai napig is a mostani tizenévesek körében –, lemezeladások tekintetében a Victory Records egyik legsikeresebb bandája voltak, akik folyamatosnak tetsző letisztulási folyamatukat követően is vissza tudták venni a gyeplőt annyira, hogy 2010-ben is jól álljon nekik egy-egy Propagandhi vagy Kid Dynamite-feldolgozás a minőségi slágerírás közepette. Mert ez a banda tényleg mindig az élvezeti dalszerzésről szólt, és legyen szó akár az olyan szerzeményekről, mint a Smashed Into Pieces, a My Heroine vagy épp a Vices, az ezerarcú zenekarnak épp olyan jól álltak a post-hardcore fogalmát újradefiniáló, ám érezhetően emocore/metalcore-ihlette tételek, mint a jóval populárisabb, rádióképes rockdalok. És ezzel nincs is semmi probléma, hiszen a Hopeless Records (Enter Shikari, The Wonder Years) szárnyai alatt ténykedő bandának még mindig nem kell a szomszédba menni, ha innovatív és szerethető dalok írásáról van szó, és épp ezért vehetjük biztosra, hogy az áprilisi buli a koncertszezon egyik legnagyobb dobása lesz, legyen szó akár aktuális rajongásról, akár mosolygós nosztalgiáról. Mert olyan nincs, hogy a Silverstein jelensége, kérdésfeltevései és érzelemmel telített tinédzser-feszültsége bárki mellett is csak úgy elment volna.