Ha van olyan esemény, ami már a koncert másnapján legendává vált, akkor a három évvel ezelőtti Never Say Die-klubbuli az A38-on mindenképp ezt a kategóriát erősíti. Ugyanis a rendre ősszel induló koncertsorozat amellett, hogy mindig naprakészen a kurrens nagyágyúkból válogat a metalcore és a deathcore szerelmeseinek legnagyobb örömére, arra is kiváló lehetőséget biztosít, hogy összehozhassa ezt a roppant mozgékony és szerteágazó közösséget. Erre pedig – belegondolva abba, hogy saját színterünk megkezdte nemzetközi szárnybontogatását – most is hatalmas szükség van, így örömmel jelenthetjük be, hogy októberben ismét felidézhetjük a hajón átélt katarzist, természetesen olyan bandákkal, akik nélkül manapság már a breakdownok sem lennének ugyanolyanok.

Persze a bennfentesek már a nyár eleji Suicide Silence-buli után tudták a pletykás Mitch-től, hogy idén ismét láthatják kedvenc deathcore-bandájukat, annak valódi apropóját azonban csak a The Black Crown dalcsokra biztosította, hiszen a zenekar amellett, hogy újradefiniálta brutális hangzását a kilencvenes évek groove metaljában, mellette magasabb szintre is emelte zenei arculatát. Így pedig abban is biztosak lehetünk, hogy a híresen brutális koncertbanda élőben is épp olyan vehemenciával veszi elő az új dalcsokor legemlékezetesebb pillanatait, mint az előző két nagylemez koncertklasszikussá érett tételeit. Akinek pedig ez nem lenne elég, az előző évtized kérlelhetetlen beatdown-pápája, az utóbbi időkben már dubstep-elemekkel is kísérletező, világvége hangulatra pályázó Emmure is elcsíphető lesz az este folyamán, hogy az idén triplázó I Killed The Prom Queen-utódról, a fekete humorú hardcore-ban erős Deez Nutsról ne is beszéljünk. És ha már a striguláknál tartunk, a technikás és dallamos deathcore nagyágyúi, az As Blood Runs Black legénysége is beugrott a csomagba az Oceano helyén, ám vétek lenne megfeledkezni az emocore dallamokat metalcore-közegbe ültető The Word Alive-ról, a példaértékűen széles látókörű és magas technikai képzettségű, de alapjaiban véve metalcore-ban erős The Human Abstractről, valamint az estét nyitó Vannáról. Az impozáns névsor tükrében pedig méltán állapítjuk meg, hogy az év egyik legenergikusabb estéjére számíthatunk a Dürerben, hiszen minden banda megtette már a magáét azért, hogy a fenti műfajok szerelmeseinek legyen mit hallgatniuk: most a közönségen a sor, hogy élőben is megmozduljon ezekre a dalokra.