Nem is olyan rég, az Iced Earth amolyan szappanoperába illő történéseken ment keresztül. Ott kezdődött a sztori, hogy a Matthew Barlow énekes nem akart többet színpadra állni, pedig az 1998-as Something Wicked This Way Comes album óta rendkívül sikeres volt metálos körökben a csapat. Ő ebbe beleunt, 2003-ban levágatta a seggig érő haját, és rendőrnek állt, mivel úgy gondolta, ott sokkal hasznosabb lehet a társadalom számára, mint a színpadon pózolva. Jon Schaffer főnök ekkor pánikba esett, és nagy hirtelenjében meghívta a zenekarba a mindig, mindenhol bevethető, örök helyettesítő embert, Tim ”Ripper” Owenst. Ő sikoltozott a színpad előterében egészen addig, amíg Schaffer vissza nem csábította a rendszolgálatban kissé csalódott Barlow-t, és ezzel a volt Judas Priest-énekes hálátlanul repült is messzire. A rajongók persze kicsit sajnálták is a szerencsétlen sorsú metálost, de a mérleg másik oldalán ott volt az igencsak kitűnő hangi adottságokkal bíró Barlow, így minden meg lett bocsátva. Kb. itt tarunk most, van is már egy új lemez The Crucible of Man: Something Wicked Part 2 címmel, aminek többnyire örülnek a rajongók, sőt a Szigeten is sikerrel mutatta ezt be a zenekar. Most viszont nyugodtabb, klubkörülmények között ismételhetik meg mindezt, és minden valószínűség szerint ez jobban is fog állni nekik.

Szintén fellép még a turnén egyenrangú partnerként (szép szakszóval: co-headlinerként) a brit Saxon. Ők 1977-ben (!!!) alakultak, és eddig tizenhét nagylemezük jelent meg, szóval nem éppen mai gyerekek. Az egyik első New Wave of British Heavy Metal banda voltak (ugye Lars Ulrich ennek az irányzatnak a nagy hívője) az Iron Maidennel egyetemben. Ma már csak Biff Byford énekes, és Paul Quinn gitáros van benne az eredeti tagságból, de ez, az azóta eltelt harminc évet figyelembe véve nem is csoda. Januárban jön az Into the Labyrinth című tizennyolcadik nagylemez, és ez a fő oka a turnénak is. Azért a régi klasszikusok is biztos elhangzanak majd, nem kell aggódni!