A The Rasmus nevének emlegetésekor ki gondolná, hogy tulajdonképpen egy 14 éves zenekarról beszélünk. A hazánkban a köztudatba csak 2003-ba kerülő finn csapatnak a nemrég megjelent Black Rose már a hetedik nagylemeze. Pár éve óriási sikernek örvendtek sok európai országban, olyannyira, hogy még a Sziget nagyszínpadának a főzenekara is voltak. A hisztéria szép lassan elült körülöttük, de őket ez nem zavarja, ma is ugyanolyan lekesen alkotnak, koncerteznek, mint mikor indultak.

Pár éve minden tini a fura hajú Lauri Ylönen énekesbe volt szerelmes, és mindenki arról beszél mekkora madármániás a srác, pláne miután megnézték az akkor a csapból is folyó In the Shadows varjakkal teli klipjét. Rendesen az image-üköz is ragadt ez az állat, na meg a zene hangulatát is nagyban befolyásolja az abszolút nem vidám szárnyas. Ha ma kezdték volna, akkor indie-sek lennének, de így marad az „egyéni Rasmus hangulat” meghatározás.

Legújabb lemezük szeptemberben került a boltokban, és az írásakor nem bíztak semmit a véletlenre, ugyanis a producer az a Desmond Child volt, aki olyan dalokat tett le az asztalra, mint mondjuk a Kiss I Was Made For Loving You-ja. Persze attól nem kell félni, hogy most valami napsütéses hangulat árasztotta el őket, de lehet pár slágert biztos össze tudtak hozni a vén róka segítségével, és ez ugye sosem árt.

Ezt a lemezt mutatják be a hazai rajongóknak 2009. február 18-án a Dürer-Kertben, ami ugyan nem a Sziget nagyszínpada, de legalább megtudjuk klubkörülmények között milyen is a csapat.